Hiányzol Tesó...

Még mindig emlékszem milyen volt amikor jó pár éve itt hagytál minket.Még fiatal voltam és bár nem mondtam rettentő érzés volt, mert mindig azt hittem, hogy jobban szereted az ottani mostoha testvéredet mint engem.De aztán amikor néhány éve hazaköltöztél megnyugodtam és boldog voltam, hogy visszakaptam a bátyámat, akit szinte elragadtak tőlem. Visszakaptalak és újra éreztem azt a biztonságot, amit kis koromban. Ugyanúgy hülyeskedtünk, verekedtünk, veszekedtünk mint akkor amikor kicsik voltunk. De most megint hiányzol pedig itt vagy velem. Hiányzik az hogy esténként kihívsz cigizni pedig soha nem cigiztem veled. Hiányzik az hogy lövöldözünk a semmibe légpuskával. Hiányzik az hogy elhívsz a kocsmába, ahova nem azért mentem hogy igyak csak hogy veled legyek. Hiányzik az hogy elvittél horgászni, ami rettentő unalmas volt de legalább jókat beszélgettünk és hiányoznak a közös sorozat és filmnézések. De mondd mi történt.? Hova lettek ezek a szokások.? Velem van a baj.? Ha másokra van időd rám miért nincs.? Mindennap azt várom hogy kiabálj a szomszéd szobából, lehet hogy valami olyat mutatsz ami egyáltalán nem érdekel de akkor is ugrok az első szóra, mert megörülök, hogy néha még gondolsz rám. Soha nem mondom, de szükségem van rád, próbálom magam erősnek mutatni de szükségem van arra, hogy valaki, hogy Te támogass. Valószínűleg nem veszed észre milyen rossz nekem nélküled, de nem akarlak ilyennel untatni szóval nem szólok inkább, csak csendben végig nézem ahogy eltávolodunk egymástól. Hiányzol...

Nyár.

Július vége felé járunk. Gondoltam de jó lesz, nyáron lesz időm írni meg minden. A baj csak az volt, hogy semmi ötletem nem volt. Azt hiszem ezt nevezik 'alkotói válságnak'. Aztán elgondolkodtam, hogy ennek így semmi értelme és törölni akartam a blogot. De nem tettem. Nem tudom pontosan miért. Egy kis hang legbelül mindig azt súgta, hogy biztos vannak akik várják, hogy írjak. Ha csak pár ember is. Vagy ha nincs is olyan ember akit érdekelnek a történeteim, akkor is folytatom, mert itt kiadhatok magamból bármilyen érzelmet.
Nos, amíg jobb nem jut eszembe írok egy kicsit a nyaramról. Miután a suliban letudtuk az évzárót fura volt, hogy nem kell mindennap felkelni 6 óra előtt és suliba menni. A nyár eleje nem volt valami érdekes. Aztán július elején haverokkal elmentünk az OVS Fest-re, ami hatalmas élmény volt.^^ Az azt követő hétvégén a falumban falunapok voltak, ahol staff-os és fotós voltam. Fárasztó volt, mert szombaton egész nap kint voltam, vasárnap pedig 3 focimeccset kellett végigülnöm annak ellenére, hogy nem is szeretem a focit. De összességében megérte, mert állati jó fotókat tudtam csinálni.:) Utána el mentem két barátnőmmel egy Hooligans koncertre, de mivel előtte nagy vihar volt valami nem volt okés a színpad áramellátásával így le kellett mondaniuk a koncertet. Nem búslakodtunk sokáig mert a barátnőim lejöttek hozzánk és szinte egész éjszaka filmeztünk. Ezek után két osztálytársammal egy erdőben voltunk 2 napot egy vadászházban. Életemben először sütöttem pillecukrot.:3 A múlt hétvégén pedig lejött az egyik barátnőm és életemben először megijedtem egy macskától.><
Remélem nem untattam senkit a kis élménybeszámolómmal.:)

Kampányhét vol.2

Hétfőn reggel volt a szavazás. Délután már tudtuk, nem nyertünk. Várható volt. Igazságos volt.? Nem vagyok benne biztos. Ami azt illeti nem érdekel. Rossz érzés volt, mert sokat tettünk azért, hogy nyerjünk. Mégse voltam miatta szomorú. Volt egy nagyon jó hetem az osztályommal és csináltunk egy állati jó videót, amiben kaptunk, úgy mond, külsős segítséget.

Másnap amikor bementem az iskolába büszke voltam. A nagyszünetben kihirdették az eredményeket. Amikor hivatalosan is bejelentették a második helyet boldog voltam. Lehet, hogy nem nyertünk de azért a második hely se rossz.

Az osztályunk egy rész érezhetően megváltozott. Összetartóbbak lettünk. Ahányszor csak megnézem a videót eszembe jutnak a délutánok amikor összevágtuk és szemtanúja lehettem, hogy annyi borzalmas részletből, hogyan lesz egy vicces, jól megcsinált videó. Eszembe jutnak a forgatásokkal töltött tanítási és tanítás utáni órák. Eszembe jutnak a nevetések, az idegeskedések, a kiabálások és az a sok elrontott jelenet.

Lehet, hogy lehettünk volna jobbak, de nekem ez így volt tökéletes.:)

Kampányhét.

Elég fárasztó hetem volt. A suliban kampányhét volt, ami annyit takar, hogy a diákokat rá kellett venni, hogy szavazzanak egy osztályra. Csináltunk nagy plakátot, kis plakátokat -amiket aztán kitettünk az iskolába-, szórólapokat, minden nap szünetekben sütiket osztogattunk és kellett csinálnunk egy kampányvideót. Egyértelmű, hogy a videó jelentett nagyobb kihívást számunkra. A terv az volt, hogy hétfőn, kedden és szerdán forgatunk aztán gyorsan összevágjuk és csütörtökre simán meglesz. De hát természetesen nem minden alakult úgy ahogy mi azt elterveztük. Igaz, hogy jól felvettük az anyagot de elég sok időbe telt és a vágás még hosszabb volt. Szerencsére az egyik hozzáértő srác -nem az osztályból- segített a vágásban. A videónak csütörtökre kellett volna kész lennie, mert aznap délután minden induló osztály videóját levetítették a suliban. A miénk sajnos nem lett kész csütörtökre úgy hogy csak egy részét adtuk le és ma fejeztük be a teljeset.
Mivel bejárós vagyok elég rossz volt megoldani a buszozást, mert minden délután bent kellett maradni. Az 5 napból 3-szor 5 órára értem haza, kétszer pedig 7 után, ami nem is lett volna nagy gond ha nem fáradok le annyira. Igaz, hogy fárasztó volt ez az egész, de emellett állati jó is volt. Nagyon élveztem, hogy kamerázhatok és nagyon sokat hülyéskedtünk és nevettünk mind a forgatáson mind a vágás közben. Az osztály is kicsit összetartóbb lett, ami még egy jó dolog. Nagyon sok süti fogyott el egy hét alatt, amiből sokat mi ettünk meg.xD
Mivel a szavazás csak hétfőn lesz hétvégén izgulhatunk, hogy vajon ki nyer és mindent beleadunk, hogy minél többen szavazzanak ránk.
A videót itt megnézhetitek: https://www.youtube.com/watch?v=DMCXwP1zg0A&feature=youtu.be

Erdélyi kirándulás.

Ez a blog más témájú lesz mint az eddigiek ugyanis most a hétvégémről szeretnék mesélni, amit Erdélyben töltöttem.
Az egész úgy kezdődött, hogy a sulis kereteken belül csütörtök/péntek éjszaka 1 óra környékén elindultunk Marosvásárhelyre. Az odafele vezető úton nem történt semmi érdekes. Legalábbis amíg át nem léptük a határt. Nem sokkal a határ után megláttuk Erdély csodaszép tájait. Amikor keresztül mentünk pár falun rájöttem, hogy Erdélyben nagyon sok a templom és a színes ház. Ezután szebbnél szebb tájakat láttunk. Hegyeket, folyókat, erdőket és amikor láttuk ahogy a hegyek mögül feljön a nap, hát az valami elképesztő volt. "Nem sokkal" később megérkeztünk Marosvásárhelyre, ahol -mily' meglepő- sok színes ház volt és néhány templom. Aztán megérkeztünk egy református iskolába, aminek a kolija volt a szállásunk. Az iskolában meglepődtem, amikor azt mondták, hogy menjünk a színházterembe, ahol az előadás lesz. Az előadással tisztában voltam, de az, hogy az iskolában van egy színházterem, na az új volt. Az előadás nagyon jó volt. Én személy szerint nem gondoltam, hogy ott is ennyire ünneplik a március 15.-ét. Az előadás után kimentünk az udvarra koszorúzni. Ezután felmentünk a szobákba lepakolni a cuccokat és utána kimentünk a városba is koszorúzni. Utána elmentünk ebédelni és a román leves -vagy akárhogy is hívják- először furcsa volt de utána nagyon bejött. Ebéd után visszamentünk a koliba és pihentünk. Este szabadon kimehettünk a városba, ami állati jó volt. Eleinte nem akartunk sokat kint lenni de olyan jól elvoltunk, hogy a kb. 4 óra csak úgy elszállt. Nagyon sokat sétáltunk, nagyon sok képet csináltunk és nagyon sokat baromkodtunk. Mivel egyszer pár ismeretlen srác ránk köszönt (rám és egyik barátnőmre), úgy gondoltuk jó móka random embereknek köszönni, és tényleg az volt.:D Nagyon sok fiatal volt és volt, aki tök kedvesen visszaköszönt. A városi kaland után vissza kellett mennünk a koliba, ahol nagyon sokat beszélgettünk. Mivel eggyel többen voltunk a szobában, mint ágy én és az egyik barátnőm együtt aludtunk az emeletes ágy felső ágyán. Emiatt kicsit féltem de túl fáradt voltam úgy hogy hamar elaludtam(hajnali 3-kor). Másnap, azaz szombaton volt a városnézés, amikor azokat a dolgokat néztük meg, amiket este. Bementünk egy templomba, ahol nem lehetett beszélni ezért odabent csak suttogást lehetett hallani.:D A templom egyébként csodaszép volt mint kívülről, mint belülről. A városnézés után ebédeltünk és indultunk Klozsvárra. Kolozsváron kevés dolgot néztünk meg ezért csak kb. 2 órát voltunk ott. Ezután már egyenesen haza mentünk.
Összességében elképesztő jó volt. Szép helyeket láttam, jó kaját ettem és új dolgokat tanultam.:)

egyszerűség.~

Kinyitom a szemem. Minden homályos. A földön fekszem. Hideg. Felülök. Kitisztul a látásom. Körbenézek. Mindenhol vér. Remegek. Hogy kerültem ide? Nem emlékszem. Felállok. Émelygek. Elindulok. Morgást hallok. Megfordulok. Nem látok semmit. Újra elindulok. Újra hallom. Futok. Elesek. Valami elkap. Álmodom? Fáj. Sikítok. Nem álom. Körülöttem csak vért látok. Becsukom a szemem. Belemerülök a sötétségbe. Nem fáj. Nem fázok. Meghalok.

szellemidézés.

A Hyakumonogatari Kaidankai egy japán játék, aminek a lényege, hogy például egy szobában kör alakban kell elhelyezni 100 meggyújtott gyertyát és a gyertyák köré leülve el kell mesélni 100 rémtörténetet és minden történet után el kell fújni egy gyertyát. A játék lényege, hogy miután az utolsó gyertya fénye is kihuny egy szellem jelenik meg a szobában.
Úgy egy héttel ezelőtt az egyik barátnőmnél Jess-nél aludtam. Ott volt még Kate és Mary is. Mivel senki nem volt otthon gondoltuk megcsináljuk a Hyakumonogatari Kaidankai-t. Meggyújtottuk a gyertyákat, besötétítettünk a szobába, leültünk és mesélni kezdtünk.Beletelt pár órába de elérkeztünk a 100. történethez. miután annak is vége lett teljesen sötét volt a szobában.

-Egy. - kezdtem el számolni.

-Kettő.- folytatta Kate.

-Három.- mondta remegő hangon Jess.

-Négy.- hangzott el Mary-től. Csak ültünk ott némán és vártunk. Semmi sem történt. Úgy fél perc elteltével Jess felkapcsolta a lámpát. Az éjszaka többi része is átlagosan telt. Másnap, amikor hazaértem nem voltak otthon a szüleim. "Elmentünk vásárolni. Puszi"- olvastam egy cetlin a hűtőn.felmentem a szobámba és lepakoltam a cuccom, amikor valami zajra lettem figyelmes. Arra gondoltam, hogy a szüleim értek haza. Kinéztem az ablakon de a kocsi nem volt sehol. Lementem a konyhába és megláttam, hogy az összes fiók ki van húzva. Nem hittem a szellemekben meg ilyenekben szóval nem ijedtem meg. Nem sokkal később megérkeztek a szüleim de nem beszéltem nekik a fiókos dologról. Este Kate felhívott telefonon, hogy velem nem történt-e valami furcsaság. Elmeséltem neki, hogy mi történt miután hazaértem. Elmondta, hogy miután ő hazaért a szobájában elkezdett tv-t nézni de a tv egyszer csak kikapcsolt. Nem foglalkozott különösebben vele, azt gondolta, hogy csak meghibásodott, viszont amikor kifelé ment a szobából meglátta, hogy valami nem stimmel a tv vezetékkel. Közelebb ment. A vezeték el volt vágva! Felhívtam Jess-t, Kate pedig Mary-t, hogy velük is történtek-e hasonló dolgok. Jess elmesélte, hogy egész délután hideg volt a szobájában annak ellenére, hogy maxon volt a fűtés. Mary pedig azt mondta, hogy a kutyája sokszor bemegy a szobájába és az ajtót ugatja. Következő nap mind elmentünk Jess-ékhez tekintve, hogy ott kezdődött az egész. Jess addigra a neten talált egy szelleműző varázsigét. Leültünk körbe és Jess latinul kezdett beszélni. Pár perc múlva már be is fejeztük de nem álltunk még fel. Hirtelen hidegebb lett a szobában amitől megrémültünk. Jess a latin szöveget olvasgatta, hogy megnézze, mindent jól mondott-e. Eközben mi az ágyon ültünk és vártunk. Nem sokkal később a szoba ajtaja hirtelen becsapódott mi pedig felugrottunk az ágyról. Észrevettem, hogy egyre melegebb lesz. Maradtunk még pár órát de nem történt semmi. Azt gondoltunk, hogy vége van. Másnap reggel mikor felkeltem nem tapasztaltam semmi furcsát ami megnyugtatott. Felhívtam a többieket és velük se történt semmi. Megnyugodtam, hogy tényleg vége. Elhamarkodtam! Aznap éjszaka kaparászásra ébredtem. Felkapcsoltam a lámpát, kinéztem az ablakon, benéztem a szekrénybe, megnéztem az ajtó mögött. Semmit nem találtam. Az éjszaka további részében nem aludtam. Reggel felhívtam Jess-t de az anyukája vette fel a telefont. azt mondta, hogy Jess kórházba került mert éjszaka leesett a lépcsőn. Besiettem hozzá és elmesélte, hogy kaparászást hallott. Amikor meg akarta keresni a zaj forrását valami mintha lelökte volna őt a lépcsőről. Persze senki nem hitt neki. Azt mondták, hogy agyrázkódása lett. A kaparászást Kate és Mary is hallották és ez csak a kezdet volt. A hét többi napján egyre több furcsaság történt. Ajtócsapkodás, víz csöpögés, kopogások, kaparászás és még lehetne folytatni. A felnőttek nem hisznek nekünk, amit nem csodálok. Már két napja nem alszom és nem tudom, hogyan tovább..