Úgy egy héttel ezelőtt az egyik barátnőmnél Jess-nél aludtam. Ott volt még Kate és Mary is. Mivel senki nem volt otthon gondoltuk megcsináljuk a Hyakumonogatari Kaidankai-t. Meggyújtottuk a gyertyákat, besötétítettünk a szobába, leültünk és mesélni kezdtünk.Beletelt pár órába de elérkeztünk a 100. történethez. miután annak is vége lett teljesen sötét volt a szobában.
-Egy. - kezdtem el számolni.
-Kettő.- folytatta Kate.
-Három.- mondta remegő hangon Jess.
-Négy.- hangzott el Mary-től. Csak ültünk ott némán és vártunk. Semmi sem történt. Úgy fél perc elteltével Jess felkapcsolta a lámpát. Az éjszaka többi része is átlagosan telt. Másnap, amikor hazaértem nem voltak otthon a szüleim. "Elmentünk vásárolni. Puszi"- olvastam egy cetlin a hűtőn.felmentem a szobámba és lepakoltam a cuccom, amikor valami zajra lettem figyelmes. Arra gondoltam, hogy a szüleim értek haza. Kinéztem az ablakon de a kocsi nem volt sehol. Lementem a konyhába és megláttam, hogy az összes fiók ki van húzva. Nem hittem a szellemekben meg ilyenekben szóval nem ijedtem meg. Nem sokkal később megérkeztek a szüleim de nem beszéltem nekik a fiókos dologról. Este Kate felhívott telefonon, hogy velem nem történt-e valami furcsaság. Elmeséltem neki, hogy mi történt miután hazaértem. Elmondta, hogy miután ő hazaért a szobájában elkezdett tv-t nézni de a tv egyszer csak kikapcsolt. Nem foglalkozott különösebben vele, azt gondolta, hogy csak meghibásodott, viszont amikor kifelé ment a szobából meglátta, hogy valami nem stimmel a tv vezetékkel. Közelebb ment. A vezeték el volt vágva! Felhívtam Jess-t, Kate pedig Mary-t, hogy velük is történtek-e hasonló dolgok. Jess elmesélte, hogy egész délután hideg volt a szobájában annak ellenére, hogy maxon volt a fűtés. Mary pedig azt mondta, hogy a kutyája sokszor bemegy a szobájába és az ajtót ugatja. Következő nap mind elmentünk Jess-ékhez tekintve, hogy ott kezdődött az egész. Jess addigra a neten talált egy szelleműző varázsigét. Leültünk körbe és Jess latinul kezdett beszélni. Pár perc múlva már be is fejeztük de nem álltunk még fel. Hirtelen hidegebb lett a szobában amitől megrémültünk. Jess a latin szöveget olvasgatta, hogy megnézze, mindent jól mondott-e. Eközben mi az ágyon ültünk és vártunk. Nem sokkal később a szoba ajtaja hirtelen becsapódott mi pedig felugrottunk az ágyról. Észrevettem, hogy egyre melegebb lesz. Maradtunk még pár órát de nem történt semmi. Azt gondoltunk, hogy vége van. Másnap reggel mikor felkeltem nem tapasztaltam semmi furcsát ami megnyugtatott. Felhívtam a többieket és velük se történt semmi. Megnyugodtam, hogy tényleg vége. Elhamarkodtam! Aznap éjszaka kaparászásra ébredtem. Felkapcsoltam a lámpát, kinéztem az ablakon, benéztem a szekrénybe, megnéztem az ajtó mögött. Semmit nem találtam. Az éjszaka további részében nem aludtam. Reggel felhívtam Jess-t de az anyukája vette fel a telefont. azt mondta, hogy Jess kórházba került mert éjszaka leesett a lépcsőn. Besiettem hozzá és elmesélte, hogy kaparászást hallott. Amikor meg akarta keresni a zaj forrását valami mintha lelökte volna őt a lépcsőről. Persze senki nem hitt neki. Azt mondták, hogy agyrázkódása lett. A kaparászást Kate és Mary is hallották és ez csak a kezdet volt. A hét többi napján egyre több furcsaság történt. Ajtócsapkodás, víz csöpögés, kopogások, kaparászás és még lehetne folytatni. A felnőttek nem hisznek nekünk, amit nem csodálok. Már két napja nem alszom és nem tudom, hogyan tovább..
