Hiányzol Tesó...

Még mindig emlékszem milyen volt amikor jó pár éve itt hagytál minket.Még fiatal voltam és bár nem mondtam rettentő érzés volt, mert mindig azt hittem, hogy jobban szereted az ottani mostoha testvéredet mint engem.De aztán amikor néhány éve hazaköltöztél megnyugodtam és boldog voltam, hogy visszakaptam a bátyámat, akit szinte elragadtak tőlem. Visszakaptalak és újra éreztem azt a biztonságot, amit kis koromban. Ugyanúgy hülyeskedtünk, verekedtünk, veszekedtünk mint akkor amikor kicsik voltunk. De most megint hiányzol pedig itt vagy velem. Hiányzik az hogy esténként kihívsz cigizni pedig soha nem cigiztem veled. Hiányzik az hogy lövöldözünk a semmibe légpuskával. Hiányzik az hogy elhívsz a kocsmába, ahova nem azért mentem hogy igyak csak hogy veled legyek. Hiányzik az hogy elvittél horgászni, ami rettentő unalmas volt de legalább jókat beszélgettünk és hiányoznak a közös sorozat és filmnézések. De mondd mi történt.? Hova lettek ezek a szokások.? Velem van a baj.? Ha másokra van időd rám miért nincs.? Mindennap azt várom hogy kiabálj a szomszéd szobából, lehet hogy valami olyat mutatsz ami egyáltalán nem érdekel de akkor is ugrok az első szóra, mert megörülök, hogy néha még gondolsz rám. Soha nem mondom, de szükségem van rád, próbálom magam erősnek mutatni de szükségem van arra, hogy valaki, hogy Te támogass. Valószínűleg nem veszed észre milyen rossz nekem nélküled, de nem akarlak ilyennel untatni szóval nem szólok inkább, csak csendben végig nézem ahogy eltávolodunk egymástól. Hiányzol...