hit.

Sötét volt és én egy sarokban ültem tehetetlenül. Hogy történhetett ez meg velem.? Miért pont velem.? Oh, Istenem, könyörgöm..Suttogtam halkan. Hallottam a lépteit. Nem tudtam, ki Ő. Félelmetes volt és és egyenesen felém tartott. Csak egy ajtó választott el tőle. Menekülnöm kellett. Felálltam és egy ablak felé indultam. Nem hallottam semmit. Kinyitottam az ablakot és kimásztam. Kifutottam a sikátorból és reméltem, hogy embereket találok majd kint az utcán, de nem volt ott senki. Miért, Istenem.? Miért büntetsz.? Zokogtam. Újra hallottam a lépéseit. Szaladni kezdtem a semmibe. Sehol egy ember. Egyre közelebb volt. Befordultam az egyik sarkon aztán még egyen. Hiába. Ott volt mögöttem. Hátra pillantottam. Végzetes hiba volt. Megbotlottam és a földre zuhantam. Felnéztem és Ő ott állt fölöttem.

-Ha hiszel a Mennyben miért félsz.? - kérdezte mély, rekedt hangon. Igaza van. Miért félek.? Nem féltem többé. Megadtam magam. Bíztam Istenben. Talán rosszul tettem. Meghaltam.