Mindig ugyanazt álmodom.Évek óta. Ez az álom is ugyanúgy indul. Kinyitom a szememet de csak sötétséget látok. A vérszag betölti az egész szobát. Lassan felállok. Elindulok egy fényforrás felé. Megbotlok valamiben és a földre zuhanok. Tudom, hogy ott van valami mégis mindig elesek. Valaki felnyög mellettem. Az egyik felem megnyugszik, nem vagyok egyedül. A másik felem viszont ugyanezért retteg. A szemem lassan hozzászokik a sötétséghez. Egyre jobban összpontosítok és lassan egy nő körvonalai rajzolódnak ki. Érzem ahogy jéghideg kezével megragadja a karomat.
- Meghaltak..mind meghaltak.. - mondja elcsukló hangon. Valami csöpögni kezd a kezemre. A nő sír. Nem tudom kik haltak meg, pedig már annyiszor átéltem ezt. Nem tudom mit kéne mondanom. Nem bírok megszólalni. Lépéseket hallok. Egy kulcs fordul az ajtózárban. A nő olyan erősen szorítja a karom, hogy már fáj, de nem szólok semmit. Kinyílik az ajtó és a nő zihálva hátraugrik. Egy férfi lép be a szobába és felkapcsol egy lámpát. A fénytől pár pillanatig nem látok semmit. Amikor kezd kitisztulni a látásom körül nézek. Mindenhol vért látok és láncokat. A férfi magas és izmos. Az arca tele van sebhelyekkel. Rám néz. Megdermedek. A szívem hevesen ver és alig kapok levegőt. A férfi odajön, felemel mintha csak egy rongybaba lennék és a földhöz vág. így szoktak véget érni az álmok. De most amikor kinyitom a szemem ugyanabban a szobában vagyok. Körülnézek. A nő holtteste ott fekszik tőlem balra, véresen. Felnézek. A férfi ott áll felettem egy véres késsel. Sikítanék, de nem jön ki hang a számon. Megtörli a kést. Próbálok hátrébb mászni de a fejem rettentően fáj. A férfi felém hajol. Nem tűnik ijesztőnek, nagyon nyugodt. Megragadja a karomat és felemel. Lassan a hasamba szúrja a kést, majd kihúzza. Már tudom, hogy ez nem egy álom. Lassan elsötétül minden. Az utolsó amit látok az a férfi amint a kést törölgeti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése