2014. október 31., péntek

a farkas.

Ez a nap is átlagosnak ígérkezett. A gimiben végig untam az órákat és már alig vártam, hogy hazaérjek. Már sötét volt amikor a kapunkhoz értem. Amikor beléptem a házba bezártam magam mögött az ajtót. A házban sötét volt így hát elindultam a villanykapcsoló felé amikor hirtelen erős fémes szag ütötte meg az orromat. Tovább mentem de nem kapcsoltam fel a lámpát. Amikor beértem a nappalinkba rájöttem, hogy mi volt az a szag. Vér. Minden csupa vér volt. Elindultam egy vértócsa felé  és az egyik fotelhez érve megdermedtem a rémülettől. Az apám élettelen teste ott feküdt előttem szétmarcangolva. Aztán hirtelen morgást hallottam. A konyha felől jött a hang. Lassan és hangtalanul elindultam. Amikor a konyhába értem majdnem összeestem. A földön az anyám holtteste. Közelebb mentem és megláttam két vörös szempárt. Nem hiszem, hogy meglátott mert nem támadott. Hangtalanul ette tovább az anyámat. Amikor a hold bevilágított az egyik ablakon a lény körvonalai kirajzolódtak. Leginkább egy farkasra hasonlított, de nagyobb volt és vérszomjasabb. Vér csöpögött a pofájáról amikor felemelte a fejét. Észrevett. Rám vicsorított. ’Ez csak egy álom. Ez csak egy rossz álom.’ Folyamatosan csak erre gondoltam és fel akartam ébredni. De ez nem álom volt. A szüleim meghaltak és én pedig szemtől szemben álltam a szörnyeteggel ami széttépte őket. Szaladni akartam de a lábaim nem mozdultak. Kiáltani akartam de nem jött ki hang a torkomon. A szörny felemelte a fejét és megnyalta a száját. Befejezte a lakmározást. Tudtam, hogy én leszek a következő áldozata. Rám nézett és morgott egyet. Az egész testem remegett. A szörnyeteg elindult. Én álltam ott még pár másodpercig aztán futásnak eredtem. De a farkas gyorsabb volt. Elkapta a bokám és én hasra estem. Megfordultam és ekkor a szörny már felettem állt. Nem éreztem semmit csak ahogy vér csöpög rám. A farkas felemelte az egyik mellső mancsát és lesújtott rám. A torkomból ömlött a vér. Nem fájt. Ekkor már nem féltem és szomorú sem voltam. Csak megnyugvást éreztem. Lehunytam a szemem. Minden olyan békés volt. És tudtam, hogy vége van a rémálomnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése